Augusztus 22-én bőgte el magát itthon az első szarvas. 🙂
Az egyik kedvenc időszakunk ez, ilyenkor minden este kiülünk a kertbe hallgatni őket. Olykor bizony igen közel jönnek: tegnap még egy agancs összecsapást is hallottam.
Az utóbbi napokban egy kedves kis tüskés barátra is szert tettünk, aki este előszeretettel dézsmálja a kutya vacsoráját, nappal pedig a ház melletti kő alatt szundikál. Minden este 10-fél 11 között érkezik: szörcsög, puffog, csámcsog, nyammog… Nehéz őt nem észrevenni. Hihetetlenül aranyos, egyszer még el is szundikált evés közben… Örülök, hogy nálunk lakik. Van egy hatalmas faágkupac a kertben, ott valószínűleg talál télire jó kis vackot magának
Miközben ő falatozik, szintén ezidőtájt jelenik meg a bokorban a vaddisznó konda. Szokásos csapásukat járva (ami a kert mellett megy) minden nap útba ejtik az Öreg TölgyHölgyet, kinek makkjai már érnek. Finom csemege ez számukra. Csörtetnek, röföfnek, visonganak… Ők sem egy csendes népség
Minden nap fohászkodunk egy kis esőért, hetek óta egy csepp sem esett. Emellett hihetetlen meleg van, sajnos nem érkezett meg a szokásos hűvös őszi felüdülés augusztus 20. után… Tombol a kánikula, az erdő szomjazik.
Aggasztó jó jelek ezek (is).
„Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.” (Wass Albert)
*****
Őszintén úgy gondolom, hogy rengeteg testi és lelki betegség oka a Természettől való rendkívüli elszigetelődés. Teremtettünk egy olyan világot, ami nagyon kényelmes, „okos” és rengeteg termék kiszolgál bennünket…
Mégis sok szempontból üres.
