Az elmúlt hetek jóformán várakozással teltek… Sejtettem, hogy furcsa lesz, amikor lezárom a sok éve futó dolgaimat, főleg, hogy az utóbbi egy év nagyon intenzív volt.
Tudom, hogy az új kezdethez idő kell és ez most az „átmeneti időszak” 🙂
Szerencsére már körvonalazódik, hogy a következő egy évem hogyan fog telni és ennek nagyon örülök! Lesz benne egy kis kutatás, mellette pedig a Zöldikével fogok kalandozni és új projektekben segédkezni. Immáron már a kutatói munkámmal egyenrangú elfoglaltságként.
Ebben az átmeneti időszakban viszont igyekszem kiélvezni a hétköznapok apró örömeit.
Valamelyik nap gyúrtam egy kis házi tésztát, amíg a pipik napközben a susnyát járták. Nagypapám sokszor készítette maga a tésztát, emlékszem, ahogy terítőn száradtak az egyik szobában… Az egész család imádta.
Minden nap elmerülök az ízek birodalmában, ugyanis érnek a (vegyszermentes) zöldségek a veteményesben és egyszerűen…. Fenségesek! Azzal a tudattal enni, hogy ez a „saját” földünk és munkánk ajándéka… Felbecsülhetetlen! Még úgy is, hogy idén nagyon kevés időt tudtam szánni a veteményeskertre a sok egyéb vizsga/dolgozat/terepi munka mellett. De minden egyes zöldségnek örülök! 🙂 A párom által készített kovászos kenyérrel meg igazán fenséges a sok zöld.
Késő délután, mikorra csillapodik a tikkasztó meleg, elmegyünk sétálni az erdőbe kutyástul. Ő is meg mi is mindig nagyon élvezzük, hiszen az erdő gyógyír mindenre. Séta közben az egyik barátnőmnek elhullajtott madártollakat gyűjtök (aki egyébként fantasztikus népi bőrműves). Szajkó, fakopáncs és zöld küllő tollak kerültek eddig elém. Közben figyelem az erdőt, hallgatom, fürkészem… Egyik nap egy hamvas küllő kissé bánatos hangja szólt, egy bizonyos vaddisznó kondával is gyakran találkozunk és a minap egy borz is átszaladt előttünk! Igen, fényes nappal! 🙂 Volt már hozzájuk szerencsém, de mindig csak alkonyatkor, hiszen a borzok főképp éjszaka aktívak.
Mikor lemegy a nap, 1-1 órára kiülünk a kertbe hullócsillagokat nézni, hiszen itt vannak a Perseidák. Errefele alig van mesterséges fény: nincsenek utcai lámpák se, így kiváló a kert az égbolt kémlelésére… Ilyenkor mindig eszembejut, hogy (már elnézést a kifejezésért, de a gondolat átadása így hiteles):
Valójában egy kis porbafingó vagyok a Földön, ami valójában egy kis porbafingó Bolygó az Univerzumban.
Legyen ez a végszava ennek a bejegyzésnek.